Budapest? Elegem van!

Ébredés reggel 5:40-kor. Elég rossz a kedvem mostanában reggelente. Későn feküdtem le, volt még egy kis munkám este, s nem igazán jött az ihlet. Meg amúgy sem vagyok formában. Alkotói válságnak mondaná mindenki, szerintem csak időre van szükségem, hogy kicsit kitisztuljon az agyam. Kell egy kis változás, kellene már, hogy elköltözzek innen a budapesti nyüzsgésből valahová az isten-háta-mögé. Egy kicsit elegem van ebből a városból. Elegem van abból, hogy reggelente, amikor várom a villamost, mindenféle hajléktalannak öltözött figurák állnak mellettem, elegem van az emókból, a scenekből, a nyilvános buzikból, a plázacicákból, a mélyszegénységben élő cigányokból, meg a sok bunkóból, aki azt hiszi, hogy pénzzel bármit el lehet intézni.

Villamos. zötykölődés két váltással a város másik végébe. Tipikus Budapest. Itt is sokszor már csak hajszálakon múlik az, hogy elpattanjon az ér az agyamba, s mindend s mindenkit szétverjek, aki csak a közelembe kerül. Elegem van az alkoholmámoros építkezési szakmunkásokból, akiknek a puszta lélegzetét beszívva ha megállít a rendőr az utcán és megszondáztat, lazán megfújom a 0,8-at. Elegem van a sok nyugdíjasból, aki képes kora hajnalban felkelni, csak azért, hogy kimenjen a piacra, vagy, hogy átmenjen Marihoz, vagy akármi. Elegem van abból, hogy képesek vérre menő harcot folytatni azért az egyetlen szabad székért, képesek belekönyökölni a gyomrodba, képes letaposni, csak azért, hogy le tudja tenni a ráncos valagát. Elegem van azokból a fiatal anyukákból is, akik nem szólnak rá a gyerekükre, holott az alpári módon viselkedik, csak azért, hogy ne korlátozzák a személyiségfejlődését.

Forgalom. Ez valami katasztrófa. A folytonos útjavítások teljesen lehetetlenné teszik, hogy az ember eljusson A pontból B pontba. Ezért is járok villamossal. Viszont a reggeli idegességet így sem tudom magamnak megspórolni. Nem csodálkoznék rajta, ha az Animal Planetnek a következő műsora egy „Surviving in Budapest” lenne. Sokszor még az is boldogsággal tölt el, ha átjutok az út másik oldalára.

Munka. Ezt már inkább nem is részletezem. Te is tudod. Alulfizetettség, alulmotiváltság, bunkó kollégák no meg inkompetens főnök. A legnagyobb problémát talán az jelenti, hogy a szereplők nagyon gyorsan változnak, viszont a szerepköre mindenkinek ugyanaz. A kollégák bunkók maradnak, a főnök meg inkompetens.

Tolerancia. Nem telik sok időbe rájönni, hogy egy akkora városban mint Budapest, nagyon könnyű másnak lenni. Lehetsz életművész, lehetsz utcai táncos, rapper, homokos, emós vagy ki tudja milyen új divathullám szerelmese, Budapest befogad. De én nem. Nálam zéró tolerancia van. Néger vagy? Menj haza. Elegem van belőled. Elegem van a meleg felvonulásokból is. Elegem van abból, hogy törzsgyökeres budapesti létemre én kell féljek a saját hazámban és a saját városomban este, mikor kimegyek az utcára. Közbiztonság nulla. Sok mindent lehetne tenni ez ügyben, de mióta liberalizmus van, meg demokrácia azóta a helyzet egyre csak romlik. S ha így folytatjuk, jön valaki Dubaiból és úgy ahogy van, megveszi Budapestet aprópénzért, és átkereszteli Djina Ala Pula vagy valami hasonló névre. S csak mi nem fogjuk érteni.

Megoldás? Létezik. Távolsági busznak hívják.