Budapest, a hidak városa

„Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett.”

Budapest a hidak városa, kilenc hídja van, ami sok mindent jelent a városban bolyongók számára. Elsősorban összeköti a két várost, Budát és Pestet, emellett a város kilencszeresen nem magányos és azok sem akik benne élnek, benne járnak, kilenc kívánságunk lehet ha áthaladunk a hidak alatt, kilencszer tekinthetünk le a magasztosan hömpölygő Dunára ha átsétálunk rajtuk és kilenc történettel ismerkedhetünk meg.

Az irodalom és a jelképek világában nagyon sok jelentést tulajdonítanak a hidaknak. Összekötnek minket másokkal, átszelnek hatalmas távolságokat, összetartozást jelképeznek, hidak visznek át minket az életen, a problémákon, néha úgy érezzük, hogy belevisznek a semmibe, hidak kötnek össze szerelmespárokat, és ahogyan Jim Rohn mondja „A célok és a megvalósítás között a híd az önfegyelem”.

Budapest hídjai állandóságot jelentenek. Mindegyiknek meg van a maga története, a maga karaktere és a maga különleges szépsége. A közös történetük pedig egy, egyiksem menekülhetett meg a második világháború pusztításától. De mindegyik újraépült, mert a városnak és lakóinak szüksége volt a hidak minden funkcionális és eszmei értékére.

Budapesten sétálgatva pedig a hidak állandó és megújuló szépséget jelentenek, amelyek csodának tűnnek, ha letekintünk rájuk, félelmetes, hatalmas és felülmúlhatatlan erőt sugároznak, ha átsétálunk rajtuk és nem utolsó sorban kapukat jelentenek egyik világból a másikba miközben áthajózunk alattuk.

Sokat lehet feszegetni a hidak szimbolikus értékét és funkcionális mivoltát, de egy biztos, azok a városok a legszebbek, amelyeket folyó szel át és azok a városok csodásak, amelyek folyóján építészeti gyönyörűségek ívelnek át. Hát ilyen város Budapest és talán ettől olyan szép és ettől olyan örök.