Hosszú hétvégék Budapesten

Nemrég járt a kezemben egy könyv, a címe Hosszú hétvégék Európában. Beleforgattam és nem egy olyan város volt a felsoroltak között, amelyre szerintem öt hosszú hétvége sem elég. Az egyik ilyen város Budapest. Egy dolgot azonban a legtöbb helyen kifelejtenek, az állatkertet. Minden látványosság mellett ez az, ami beláthatatlan időre lefoglal.

Ha az ember művészetkedvelő, akkor egy hétvégét a múzeumokra szánhat, mint például a Nemzeti Galéria,a Hadtörténeti múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Terror Háza, a Dohány utcai Zsinagóga, vagy csak sétálgathat a Duna parton és felfedezheti a nyilasterror ideje alatt folyóba lőtt emberek cipőinek szobrait. És egy hétvége már el is telt.

Vagy ha egy hétvége a menekülésről szól, menekülni a megszokott és fárasztó életből, akkor lehet sétálgatni hosszan a Duna parton, a Váczi utcában, megenni egy felejthetetlen süteményt a Vörösmarty téren, felsétálni a Gellért hegyre, vagy a Budai Várba s onnan nézni a város nyüzsgését, megnézni egy jó filmet, vagy csak sörözgetni–kávézgatni a szórakozóhelyek százaiban.

De van egy hétvégi terv, ami mindenek fölött áll és mindennél nagyobb élményt nyújt. Csak be kell lépni a két elefánt által őrzött kapun és máris egy, a miénknél sokkal gyönyörűbb világba lépünk. Vannak azok az állatkertek, amelyek egy állatimádó lelkecskéjét csak kifacsarják és könnyeket kényszerítenek elő… hát a Budapesti Fővárosi Állatkert nem ilyen. Itt sikerül elvonatkoztatni az üvegtől és rácsoktól, és hát valljuk be, a lakók nagytöbbségével valóban nem szeretnék rácsok nélkül találkozni. A legjobb időtöltés csak úgy elücsörögni valamelyik kedvenc háza tája előtt és elnézni az ő nyugis, fenséges és kiegyensúlyozott életét. Egy biztos, itt az este csak úgy meglep és nem emlékszem, hogy milyen messze volt a reggel, amikor az elefántok bekísértek ide… és még hátra van több hétvégényi kedvenc.

Ebben a városban egy valami egészen biztos, nincs az az ember, aki legalább egy hosszú hétvégére való látványosságot és tevékenységet ne találna, még az is, akinek egy átlagostól kissé eltérő szenvedélye van.