A sárga villamos

Ha van olyan, hogy logikus város, ha van olyan, hogy könnyen megismerhető város, akkor Budapest az. Ha van olyan város, amelynek belvárosában minden sarkon egy szimbólumként, egy jelképként számon tartott épület áll, akkor az Budapest. Vannak körutak és vannak sugárutak és ezt a napsugaras várost körbe járja nap mint nap egy jelkép, a sárga villamos.

A sárga villamos elvisz mindenhova, elröpít más világokba, megmutatja a testvéreit, a város más jelképeit és nevezetességeit. Elvisz a Nyugati pályaudvarra, hogy lássuk azt a művészi alkotást, ahova minden út vezet. Elvisz a Duna partra, hogy részesei lehessünk a pihenő és sütkérező emberek beszélgetésének. Elvisz az Andrássy útra, hogy visszarepülhessünk a történelemben, csodálhassuk a régi polgári házakat és egy kis időre kiszállva kiszakadhassunk a mai jó és békés világunkból, visszacsöppenve a terror világába. Elvisz a Dohány utcába, hogy átléphessünk egy más világba, amely nem csak emlék, nem csak történelem, hanem a még ma is a várossal együtt élő, valóságos társadalmi élet. És végül elvisz a Libegő lábához, hogy arra átülve egy kis időre lebeghessünk a város fölött és fentről tekinthessünk le a város minden jelképére, minden szépségére.

Néha üljünk fel a sárga villamosra és nézzünk körbe, hadd emlékezzünk, hogy mi vesz minket körül… egy pillanatra pedig felejtsünk el minden nokiásdobozt.